Lázs Sándor, Apácaműveltség Magyarországon a XV–XVI. század fordulóján
Az anyanyelvű irodalom kezdetei
Üdvözlünk, Belépés
Az anyanyelvű irodalom kezdetei
A középkori szerzetesek vagy apácák életmódjáról többnyire közhelyeket ismerünk. Pedig érdemes utánanézni: valójában mennyire voltak elzárva a világtól, mit tudhattak a kolostorfalakon túl zajló eseményekről? Bár az apácák alig-alig érintkezhettek idegenekkel, a kódexekben mégis nyoma maradt annak, hogy a fontos események híre eljutott hozzájuk, kéziratos könyveiket cserélgették, egy-egy legendát azonos formában több kolostorban is ismertek, s a szövegekbe olykor a népi vallásosság elemei is beszivárogtak. Kötetünk azt vizsgálja, milyen szellemi hatások érték a magyar domonkos, ferences és premontrei nővéreket, akik életüket a kolostorokban Krisztus követésének szentelték. A XV. század utolsó harmadáig kevés anyanyelvű fordítást készítettek a számukra, csak a kibontakozó szerzetesi reformok nyomán jutottak megfelelő mennyiségű magyar nyelvű irodalomhoz. A közfelfogás ezekről a textusokról eddig az volt, hogy teljes egészében fordítások, és kifejezetten a nővéreknek készültek. A könyv részletesen bemutatja, hogy az anyanyelvű szövegek különféle típusait hol, mikor és hogyan használták a nővérek. A kötet azt is igyekszik bizonyítani, hogy kolostori anyanyelvű kódexeink több prédikációja és passiója egyaránt szolgálta a világiakat és az apácákat. Hasonló átfogó elemzés magyar nyelvű kódexeinkről és anyanyelvű irodalmunk keletkezéséről utoljára nyolcvan évvel ezelőtt készült.
Még nincsenek vélemények. Esetleg Ön?
Csak regisztrált felhasználóink írhatnak véleményt! Kérjük, regisztráljon!