Petneki Áron, Hazahozni Polóniát

Hazahozni Polóniát – kagylóhéjak, kis üvegben tengervíz, cserkészjelvény, felvarrható sasos címer, szebbnél szebb lenvásznak, krosnói fúvott üvegpoharak, kincset érő hanglemezek, kis füzér szárított gomba, ízek, színek, illatok, sóhajok (milyen volt szőkesége...).

Lapult a bőröndben más is: szakkönyvek, sok teleírt papírlap, cédulák, fényképek. Könyvtárakban kijegyzetelt források, szakmunkák, múzeumokban elsajátított tárgyismeret, tanáraimtól, majd kollégáimtól kapott tanácsok, – ez volt az igazi zsákmány, amiből aztán tanulmányok álltak össze. Olyan élmények is ide tartoztak, mint a bydgoszczi régi zenei fesztivál és kongresszus, vagy a Varsói Ősz kortárs zenei hangversenyei; ezekhez hasonló akkor még egyáltalán nem volt idehaza.

Idővel szélesebbre nyílt az ablak, de Wolfenbüttelből és Göttingából is rá lehetett látni Lengyelhonra, s az ott kutatottak is részévé váltak ennek az anyagnak.

A kötetben zömében olyan írások szerepelnek, melyeknek eredete, témaválasztása a korábbi „zsákmányszerző” utakra nyúlik vissza. A cikkek szétszórtan, főként vidéki folyóiratokban, konferenciakötetben vagy emlékkönyvben jelentek meg, de akad olyan is, ami itt lát először napvilágot.

A borító fényképe a krakkói Jagelló Egyetem botanikus kertjének múzeumában készült. A napfény a színes üvegablakon keresztül egy dendrológiai mintára vetült. A mézsárga fénypászma – mintegy jelképként – önkéntelenül a régi Borostyánutat juttatta eszembe, amely évezredek óta köti össze a Balti-tengert a Visztula vidékén át a Duna völgyével.

• Kiadás éve: 2021
  
• Terjedelem: 328 oldal
• Kötés: kartonált
• Formátum: B/5
• ISBN 978-963-456-103-3