Ács Pál, Elváltozott idők. Irányváltások a régi magyar irodalomban

 A régi magyar irodalom a hosszan élő hagyományok világa volt, olykor mégis megérintette a változás. A 16–17. században lezajló átalakulásokat sokáig csak a modern kor szemüvegén keresztül vizsgálta a tudomány. Arra volt kíváncsi, miként előlegezik ezek a régi metamorfózisok az új irodalmi irányváltásokat. Pedig a régi kor emberének megvoltak a maga eszközei az idők változásának érzékeltetésére. A kötet tanulmányai saját paradigmáiba rajzolják bele a korszak irodalmi fordulatait. A szövegek egyik része a vallásos beszédformák alakulását vizsgálja. Hogyan talál rá Dévai Mátyás, az első magyar reformátor-író a „saját” nyelvére? Miként rendezi át később Újfalvi Imre és Tótfalusi Kis Miklós a magyar reformáció megszilárdulni látszó irodalmi hagyományait? Vajon ők maguk újításnak tekintik-e ezeket az átrendeződéseket? A többi tanulmány a kor világi irodalmának módosulásairól szól. Hogyan néztek szembe a 16. század végi históriás énekmondók Tinódi örökségével? Mi módon viszonyult Rimay János a mestere, Balassi Bálint által kialakított formákhoz, és miként alakított ki egészen újszerű művészi világképet Zrínyi Miklós a teljes korábbi hagyományrend megőrzésével és átértékelésével? Amit mi előrelépésnek látunk, azt ők az eredeti formákhoz való visszatérésként érzékelték. Ezáltal jutottak el önmagukhoz. Ebben az értelemben az „elváltozott idők” a művekben megjelenő személyiség kifinomult alakváltozatait teremtették meg.

• Kiadás éve: 2006
• Terjedelem: 180 oldal
• Kötés: kartonált
• Formátum: B/5
• ISSN 1216-6316
  

• ISBN 963-506-669-4