Dobos István, Az én színrevitele Önéletírás a 20. századi magyar irodalomban

A könyv célja, hogy a nemzeti irodalomtörténet  részeként számon tartott önéletrajzi műveket  megszólíthatóvá tegye a kánonok átrendeződésének  időszakában, az elbeszéléspoétika, a retorika,  s az irodalomtudomány interpretációs fordulatát kísérő  nyelv- és szubjektumelméleti belátások mérlegelésével.  A szerző alapfeltevése szerint szinte szükségszerű,  hogy az elbeszélő az önazonosság megváltozásához  vezető határátlépés állapotában alkotja újra az elbeszélt  ént. Az önéletíró a másik kerülőútján jut el önmagához. A visszaemlékezések összetett távlatmozgásában  a fölidéző és a fölidézett tudatok kölcsönhatását kell  feltételezni, így az emlékezet és a képzelet élesen  nem választható el egymástól. Az én színrevitelére  vállalkozó önéletírás szükségképpen fölülírja az életrajz  valóságos eseményeit. Nem az aláírással biztosított  tényszerű megfelelés, hanem az elmondás által  kifejeződő igazság az önéletírás hitelességének forrása. Déry Tibor, Esterházy Péter, Illyés Gyula,  Kassák Lajos, Márai Sándor, Móricz Zsigmond,  Nagy Lajos, Németh László, Szabó Dezső, Vas István  vagy Veres Péter önéletrajzi fikciói egymástól eltérő  önértelmező stratégiák, irodalomfelfogások  és művészeti hitvallások jegyében készültek. A kötet  műértelmezései újratárgyalják, s végigviszik  a kidolgozott elméleti szempontrendszert.

• Kiadás éve: 2005
• Terjedelem: 250 oldal
• Kötés: kartonált
• Formátum: B/5
• ISBN 963-506-613-9