Szabó B. István, Örkény István

Örkény István műveinek elemzéséhez, megértéséhez nélkülözhetetlen életrajzának figyelembevétele. Maga is így gondolta, pedig nem volt a szokványos értelemben önéletrajzi író. Publicisztikus megnyilvánulásaiban - riportokban, tárcákban, adomázásban, interjúkban, levelekben -bőven, de szépirodalmi műveiben alig-alig lelhetők fel élete fontos szereplői: szülei, rokonai, három felesége, gyermeke, barátai, bajtársai, írótársai és orvosai. Lényegében mégis egész munkássága curriculum vitae, újra- meg újrakezdett, egyre mélyebben megfogalmazni és értelmezni vágyott önéletrajz, amelyben nem az a legfontosabb, hogy mi történt személy szerint vele, Örkény Istvánnal, 1912. április 5. és 1979. június 24. között Budapesten, hanem az, hogy mi történt velünk, magyarokkal itt, Európa keleti közepén, a huszadik században. Ez a többes számú, „kollektív önéletrajziság” különbözteti meg legjellemzőbben a világirodalomnak az egzisztencializmus eszmekörében kibontakozó, abszurd és groteszk irányzataitól, mindenekelőtt Kafka, továbbá Camus, lonesco, Mrozek munkásságától, ahová egyébként Örkény művészete irodalomtörténetileg kapcsolódik.

• Kiadás éve: 1997 
• Terjedelem: 184 oldal
• Kötés: kartonált
• Formátum: A/5
• ISBN 963-506-173-0