Nyelvi álarcok. Tizenhárman a fordításról

tekintélyről,  átírásról, újrafordításról, műfordítói hagyományról,  elődökről, mintákról, példaképekről, kiadókról,  pártközpontról, irodalmi szempontokról és politikai  korlátokról stb.  „Az életem egyik legnagyobb élménye a Réz Ádám-féle  Svejk. És erre a bohémisták azt mondják, hogy nem jó  fordítás, a nyomába sem ér annak, amit a Hasek tud.  Réz Ádám ugye azért tanult meg csehül, hogy  lefordítsa a Svejket. Nekem meg az egyik legfontosabb  szövege volt a világirodalomnak ez a fordítás.”  (Parti Nagy Lajos)  „Az irodalmi fordítás majdhogynem az úri passzió  kategóriájába tartozik. Az általam ismert jó fordítók  többsége így is csinálja, miközben persze próbálkozik  a szakma mindenfélét elérni. De hát én, aki itt az asztal  két oldalán ülök egyszerre, én látom, hogy ez nem  hozzáállás kérdése, hanem hogy ennyi a kereslet.  A fordítót végső soron az olvasók fizetik meg.  Az olvasók adják össze azt a honoráriumot.  És ha egyszer nincs több olvasó, akkor nincs több  honorárium. Sajnos ez ilyen egyszerű.” (Kúnos László)  „Én úgy érzem, hogy a műfordítás egyfajta sajátos  metafizika, valamiféle »tükör által homályosan«  minőség.” 

• Kiadás éve: 2008
• Terjedelem: 268 oldal
• Kötés: kartonált
• Formátum: A/5

• ISBN 978-963-506-766-4