Örkény Antal, Nemzeti érzés és európai identitás

„Fiamnak az új eszmék emberének kell lennie, s a mellé az ügy mellé kell állani, amelyet én vittem mindenütt diadalra. Mindenütt azokat az eszméket kell végrehajtania, amelyek a hűbériség nyomait kiirthatják, amelyek az ember méltóságát biztosítják, s a boldogságnak azokat a csíráit ébresztik, amelyek már évszázadok óta szunnyadoznak, a nagy emberközösséget kell abban részeltetnie, ami eddig csupán keveseknek előjogokkal védett birtoka volt, Európát fölbonthatatlan szövetségi láncolatba kell fűznie…” Napóleon diktálta ezeket a sorokat Szent Ilona szigetén pár nappal halála előtt, arra gondolva, hogy amire neki nem volt módja és ideje, azt majd a fia fogja bevégezni. Európa nemzetállamai nyilvánvalóan Napóleon szándékai ellenére jöttek létre és erősödtek a 19. és 20. században. Ráadásul a nemzetállamok létrejöttében és megerősödésében munkáló akarat nem kis mértékben belejátszott a császár bukásába. Ugyanakkor ez a vizsgálat azt mutatja, hogy a bukást követően majdnem kétszáz évvel később megvalósulóban van az egységes Európa, visszavonulót fúj a nemzetállam. Miközben megmaradnak az egyes nemzetek elképzelései a térről és az időről, az európai országokban nő azoknak száma, akik az európai identitást és a nemzeti identitást harmóniába képesek rendezni. Társszerzők: Székelyi Mária, Csepeli  György, Poór János, Várhalmi Zoltán.  Az Arktisz Stúdió és a Balassi Kiadó közös kiadása.

• Kiadás éve: 2008
• Terjedelem: 188 oldal
• Kötés: kartonált
• Formátum: B/5
• ISBN 978-963-506-752-7