Font Márta, A keresztény nagyhatalmak vonzásában

Közép- és Kelet-Európa a 10–12. században. A középkorban Európa a keresztény világot  (Orbis Christianus) jelentette, amelynek Bizánc is  szerves részét alkotta. A világi hatalmat a császár  személye jelenítette meg, és nem kevés konfliktust  okozott a császár személyének „megkettőződése”  Nagy Károly, majd az Ottók korában. A 10. században  Európa közepén formálódó új hatalmi központok  számára azonban már ez volt a realitás: számolniuk  kellett mind a Német-római Császárság, mind Bizánc  szomszédságával, hatalmi és missziós törekvéseivel. Az első ezredfordulón mindkét császárság felől  kiinduló missziós tevékenység kitágította a keresztény  világ határait, amelybe ekkor nemcsak a későbbi Közép-  (Kelet-Közép-) Európa tartozott bele, hanem a Kelet- Európának nevezett terület is. A monográfia szerzője  azt vizsgálja, hogy a térség négy új hatalmi központjának,  illetve az ott uralomra jutott dinasztiáknak (Premysl,  Piast, Árpád, Rurik) milyen mozgástere nyílt a két  keresztény nagyhatalom vonzásában. Font Márta a régióban keletkezett források  teljes áttekintése alapján mutatja be a térség hatalmi  központjainak kialakulását, a keresztény missziós  tevékenységet, az egyházszervezés eredményeit,  valamint a formálódó kormányzati struktúrát,  a társadalom differenciálódását és gazdasági erőforrásait. Az elemzések kiemelendő tanulsága, hogy a 10–12. század folyamán nem indokolt a későbbi korszakokban alkalmazott „közép-európai modell” fogalom  használata, hiszen az új hatalmi központokat  (a későbbi államok csíráit) a hasonlóságok mellett  számos különbség is jellemzi.

• Kiadás éve: 2005
• Terjedelem: 326 oldal + 15 színes térkép
• Kötés: kartonált
• Formátum: B/5
• ISBN 963-506-610-4