Kántor Lajos, A Kapu

Az anyai nagyanyát, aki Szepesbélán született, a budai tanítóképző elvégzésekor Kolozsvárra helyezik, az evangélikus elemibe (így kerül kapcsolatba Reményik Sándorral, és lesz Cs. Szabó László tanítónője). 1893–94-ben írt naplója varázslatos hangulatú megidézése az egykori kolozsvári társaságnak, a „kötőkéknek” (ma házibulinak mondanánk), ahogy egy tizennyolc éves lány megélte. A dési születésű apa az Eötvös Kollégium lakója 1910 és 1914 közt (Alexander Bernát, Horváth János, Gombocz Zoltán tanítványa), ő hétéves krasznojarszki hadifogság után érkezik Kolozsvárra, latint, románt tanít, az Erdélyi Múzeum Egyesület titkára. A fiú (a szerző) a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerez magyartanári diplomát (tanárai közt van Szabédi László és a nyelvész Szabó T. Attila), 1959-től a Korunk folyóirat szerkesztője. A most százéves Mikes Kelemen utcai házban érnek össze két századforduló s a közéjük zárt idő eseményei. A Kapu elé érve, a Budapestről érkező unokák kijelentik: ez Kolozsvár. A szerző megkísérli a magyarázatot, hogy mit is jelent ez a város, ez a ház – szüntelen korrespondenciában Budapesttel, de Kassával, Újvidékkel, Londonnal, Párizzsal is.

• Kiadás éve: 2004
• Terjedelem: 236 oldal
• Kötés: papírtábla
• Formátum: A/5
• ISBN 963-506-600-7