Pirnát Antal, Balassi Bálint poétikája

Valószínűleg Balassi volt az első magyar versszerző, aki nem csupán egy-egy szerelmes költeménnyel ostromolta választottját: műveit tudatosan megtervezett kötetkompozíció többletjelentésével próbálta a címzett és a nyilvánosság elé tárni. Mi lehetett kötetszerkesztésének vezérlő elve, s hány költeményt tartalmazott - volna - a műegész? Továbbá: Volt-e Balassi Bálint fellépése előtt retorikai és poétikai szempontból igényes magyar nyelvű szerelmi költészet? Ismerte-e Balassi a trubadúrlírát. a kifinomult lovagi-udvari szerelem előírásait? Mit értett a virágének műfajmegjelölésen s mit az inventio poetica fogalmán? A Balassi-filológiát évtizedek óta foglalkoztató alapkérdésekre keresi a választ Pirnát Antal 1983-ban írt doktori disszertációjának átdolgozása. A reneszánsz költő kortársi és középkori poétikai ismereteit illető kérdések a kutatások ellenére változatlanul időszerűek, s a szerző rendkívül alapos, logikus, szellemesen tárgyalt válaszaí - melyek néhány évvel ezelőtti álláspontját tükrözik. de amelyeket ma is vállal - megkerülhetetlenek, vitára késztetőek a jelen és a jövő Balassi-kutatói számára is. Közlésüket - ha megkésve is - az, a szándék indokolja, hogy ne maradjon a munka- és pályatársak, vitapartnerek szűk körének belügye mindaz amit a téma és a kor egyik legkiválóbb hazai szakértője a „magyar Amphion” poétikai ismereteiről, tudatos költői törekvéseiről feltárt és gondolt.

• Kiadás éve: 1996
• Terjedelem: 118 oldal
• Kötés: kartonált
• Formátum: B/5
• ISBN 963-506-085-8
• ISSN 0134-0468