protestáns lelkész; származását, mivel göcseji tájszólással írta műveit, zalamegyeinek tartják, valószinű, hogy Alsó-Lindván született. Gyermek- és ifjúkoráról, tanulása körülményeiről nem tudunk semmit. Kiképeztetése után valahol más vidéken, nem pedig szülőföldén nyert lelkészi hivatalt. Ezt azután a protestánsokat háborgató üldözések következtében, bizonyosan elüzetés folytán hagyta oda s a Bánffy Miklós védszárnyai alá Alsó-Lindvára menekült, hol egyelőre tanítóul alkalmaztatott; (v. ö. 1. sz. művének ajánlását Bánfi Miklósnak, mely 1573. aug. 28. kelt czímlapján is mesternek nevezte magát.) Munkáit is pártfogóinak, a Bánffyaknak ajánlotta. Kevés idő elteltével már lelkész lett Alsó-Lindván, a miről 1573. máj. 12. Bánffynak ajánlott postillái tanúskodnak; de lehetett egy azon időben mester is lelkész is, a mester czímet pedig a külföldi egyetemeken nyerhette (a m. magister). Annyi bizonyos, hogy pártfogója családjának már ez időben is kedves és bizalmas embere lehetett, bizonyítja az, hogy az azon év tavaszán, 1573. márcz. 21. Bánffy Katalinnak ő is egyik keresztatyja volt. Debreczeni Ember Pál azt állítja, hogy K. ez évben zalamegyei esperes lett. Élete további folyamáról, mely 1577. jún. 11-ig terjedt, forrásaink hallgatnak.