Vaszilij Radajev (1907) életműve elválaszthatatlan a mordvin folklórtól, amelynek gyűjtésére, tanulmányozására s a Kalevala mintájára történő egybeszerkesztésére évtizedeket fordított. Az a vidék, ahol született és nevelkedett, ritka és archaikus hagyományok őrzője, másutt nem, vagy csak töredékekben élő történeti mondák és énekek gazdag lelőhelye. Radajev a mordvin nyelv és irodalom tudományos vértezettségű tanáraként s egyben felkészült és tehetséges költőként kezdte meg a húszas évek végén némely tekintetben Lönnrótéra emlékeztető munkásságát, amelyben Dmitrij Morszkoj is ihlető szerepet játszott. A mordvinság egykori függetlenségi harcairól szól a legendás Tyustya fejedelem tetteit és emlékét felidéző háromrészes műve („Tyustya születése”; „Penza és Szura”; „Saját hazája mindenkinek oly szép, mint a nap”). 1960-ban jelent meg nagy feltűnést keltő és vitákat kavaró eposza, a Szijazsar, a formájában és szellemében is legnemzetibb mordvin irodalmi műalkotások egyike. Radajev fáradhatatlan munkásságán felbuzdulva a folkloristák tervbe vették a mordvin népi eposz anyagának tudományos igényű kiadását is.