Szili József, Zenétlen zene. Versek

Szili József, az 1929-es születésű irodalomtudós újabb verseinek gyűjteményét tartja kezében az olvasó. Ő mint tudós – és mint tanár – megfutotta a maga pályáját, ám a számadás idején nem feledkezik meg költeményeiről sem. A korábbiakat Verskazal címen adatta ki 2011-ben, az azóta írottakat pedig e kötet tartalmazza, a teljesség kedvéért kiegészítve két kisebb verscsoporttal 1946-ból, illetve 1956-ból, amelyek függelékbe kerültek. A szerző nyolcvanas éveinek derekán járva tűnt fel verseivel folyóiratokban s a Szép versek antológiasorozat köteteiben, a Műút a 2014-es darabokat nívódíjjal ismerte el, s önálló digitális kiadványt szentelt nekik, a Dűlő 2015016-os számát Hogy hogy vagyok… címmel, és Szili József ritmusérzékben, lírai érzékenységben, versteremtő készségben leckét adott nekünk, fiatalabb kortársaiként gyakorló költőknek. Irodalomtörténeti helyét Rónay László – a Verskazal egyik költeménye kapcsán – „valahol a legendás Újhold lírikusainak, Pilinszky, Nemes Nagy Ágnes, Rába György, Rákos Sándor és a többiek nyomában” jelölte ki. Az újholdas kötődés mellett most Szabó Lőrinc hatására hívnám fel a figyelmet. Bárhova kössük is, Szili József költészetében szépségesen és megrázóan játszanak a Nyugat alkonyi fényei.

Nyilas Atilla

• Kiadás éve: 2019
• Terjedelem: 136 oldal
• Kötés: papírtábla
• Formátum: Fr/5
  

• ISBN 978-963-456-053-1