Bánffy Miklós, Drámák

Bánffy Miklós Erdély egyik leggazdagabb főúri családjának sarja, ígéretesen induló politikai pálya várományosa volt,

ő mégis – rangrejtve, álnéven – az irodalom, a művészetek  köztársaságában akart elismerést szerezni.  Ady, s az akkori idők jeles kritikusai, Schöpflin Aladár, Kárpáti Aurél, jó nevű írótársak, mint Nagy Lajos írtak első színpadi műveiről a Naplegendáról (1906), a Nagyúrról (1913), s 1914-ben megjelent novelláskötetéről, A haldokló oroszlánról. Írói munkássága a  Naplegenda (1906) c. drámájával indult,  majd ezt követte a Nagyúr (1912) c. színpadi műve a századforduló ősmagyar, „turáni” témákat földolgozó késő romantikájának (Gárdonyi, Herczeg, Zempléni Árpád) megfelelően idézi föl Attila hun király alakját. Aztán újabb színpadi művek következtek (Az erősebb, 1918, Maskara, 1926), elbeszélések is, de már szétszórva a korabeli sajtóban, mind-mind a maga választotta „Kisbán” név alatt.  Maskara (1926) c. színművét a pirandellói dramaturgia ihlette, Martinovics (1929) c. drámája a klasszikus tragédiák hagyományát követve mutatja be, hogy a császár ügynökéből miként lesz a köztársasági mozgalom vezére és vértanúja. Kötetünk Bánffy Miklós  kiadatlan,  Az ostoba Li (1946) A béke angyala (1947) Íme az Ember (1947) című drámáit is közreadja.

• Kiadás éve: 2010
• Terjedelem: 396 oldal
• Kötés: egészvászon
• Formátum: B/5
• ISBN 978-963-506-819-7