Tatár Sándor, A szénszünetre eljött a nyár

Túlságosan nagy hangterjedelmű, tónusgazdag hangszer a nyelv - márpedig ebben a költészetben, még ha időnként „bölcseleti” húrokat penget is, a magyar nyelv a legfőbb ihletforrás és szubsztancia'- ahhoz, hogysem egyféle versbeszédbe annyira beleszerethessen a költő, hogy ez a többi szirénhang kórusa iránt érzéketlenné tegye. Sőt, a (mindmáig) elsődlegesen az érzelemkifejezés, a kevéssé közvetett önmegnyilvánítás terepének tartott líra is ketrec számára, ha a költői illetékesség egyetlen lehetséges szférája gyanánt jelöltetnék ki neki. Iróniája, a Nagy Felismerések és Sarokigazságok előli elhajlásai, relativizmusa nem póz; esély arra a fogékony függetlenségre, amely korántsem feltétlenül örök, ám adott esetben revelatív erejű bizonyosságokkal ajándékozhatja meg az embert. „Mindenütt van s sehol sincs értelem” - hangzik a kötet szonettkoszorújának egyik visszatérő sora. Ennek azonban melléje lép (a szonettkoszorú egy másik darabjából) „a hit: hogy partit nyerni nem esélytelen”.

• Kiadás éve: 1999 
  
• Terjedelem: 68 oldal
• Kötés: kartonált
• Formátum: A/5
• ISBN 963-506-281-8