Szabados György: A magyar történelem kezdeteiről. Az előidő-szemlélet hangsúlyváltásai a XV–XVIII. században

A magyar történelmi gondolkodás régi törekvése  a kezdeteket, sőt az újrakezdéseket jelkép erejű  személyiségekkel példázni. Középkori íróink Attila,  Álmos, Árpád és Szent István alakjára összpontosítva  érzékeltették egy-egy sorsforduló beköszöntét.  A Thuróczy János-féle Chronica Hungarorum  és a Katona István alkotta Historia Critica közötti,  bő háromszáz éven keresztül vezető folyamat során  a történelem tárgya tágabb értelmet nyert, mint  az uralkodók viselt dolgainak lejegyzését. A hazai  és külhoni kútfők felkutatásával az ősidőkről,  a honfoglalásról és az államalapításról egyre  árnyaltabb kép jelent meg. Ennek fényében érdekes,  hogy a királytörténetből néptörténetté szélesedő előadásokba miként illeszkedtek az említett jelképes  személyek, milyen vélt és valós érdemekkel ékesítette őket a 18. századra kifejlődő kritikai  történettudomány. A régi magyar történelem sarkalatos pontjainak szemléletbeli hangsúlyváltásait  tárja fel ez a művelődéstörténeti-historiográfiai  összegzés, amely például azt is bemutatja,  hogy milyen megfontolásból született meg  az „Árpád-ház” fogalma az 1770-es évek  jezsuita történetírásában.

• Kiadás éve: 2006
• Terjedelem: 200 oldal
• Kötés: kartonált
• Fomátum: A/5
• ISBN 963-506-685-6