Dobszay László, Corpus Antiphonarum. Európai örökség és hazai alakítás

Az antifona a gregorián zene legfontosabb műfaja. A IV. századtól a középkor végéig gyarapodott repertoárja, egyetemes európai, regionális és helyi alkotások éltek benne egymás mellett. Ezen tanulta a stílust az egykori diák; az egyes helyi egyházak az anyagválogatással és annak szétosztásával egyéni arculatot adtak liturgiájuknak, s a XVII. századig büszkén őrizték is saját szokásrendjüket.

A könyv a szerző több évtizedes kutatómunkájának eredményeit összegzi: tudást, szemléletmódot és módszert. A középkori magyar egyházak antifona-repertoárját vizsgálja (amelynek központi része nemrég jelent meg a német „Monumenta Monodica Medii Aevi” sorozatban). A külfölddel összehasonlítva elemzi a magyar repertoár összetételét, liturgiai sajátságait, zenei stílusát, dallamvariánsait. Keresi azt is, miben különböztek egymástól a hazai egyháztartományok. Az elemzés végül liturgia- és művelődéstörténeti következtetések levonását is lehetővé teszi. Ahogy az alcím is jelzi: az európai örökség és hazai alakítás együtt van jelen a gazdag anyagban.

• Kiadás éve: 2004
• Terjedelem: 412 oldal 
  
• Kötés: papírtábla
• Fomátum: A/4
• ISBN 963-506-555-8